Amikor a megértés már megvan, de a valódi változás
még várat magára.

„Teljes káosz volt bennem. Összezavarodottság, elveszés, önmagam hátráltatása, önmagamról való lemondás, útkeresés, le nem zárt események, meg nem húzott határok, felelősségvállalás stb. és egy olyan lélekjelenlét, hogy inkább az életet is kikerülném csak hogy ne kelljen már ezekkel szembenézni és csinálni. Szóval amiben voltam elég extra volt csillámporral meghintve. Ezzel kerestem meg Andrist. Az elején csak egy "lájtos" sztorit vittem neki, ahol szerintem még inkább óvatos is voltam, mert nem akartam nagyon sérülni attól, ha esetleg ő "rosszul" bántóan reagál. De amúgy eleve azért is mentem hozzá, mert belül éreztem már , hogy okéé leeesz, szóval nem fog úgy reagálni. Így is történt. Sokat adott az, hogy éreztem, hogy emberből van, aki szintén hibázhat, tapasztal és tanul és nem egy ilyen majd én mindig megmondom neked mi a jó típusú személy. Elkezdtem azt érezni, hogy elfogadva, meghallgatva és biztonságban vagyok. Hogy a történeteimet érzéseimet bátran kimondhatom és felvállalhatom szégyen és bűntudat nélkül, mert nem kapok ítélkezést, kritizálást, negatív minősítést . Figyelmet, empátiát, pont elég iránymutatást, segítő mondatot, gondolat irányító kérdéseket, felvázolt lehetőségeket viszont igen. A legemlékezetesebb alkalom az volt, amikor olyan gyenge voltam, hogy csak arra vártam hogy kerüljek egy biztonságos térbe egy biztonságos személy mellé és hadd sírjak. Hát igen, bőgtem, kibeszéltem magamból minden katyvaszt. Andris épp alig jutott szóhoz, de olyan mondatokat kaptam tőle, annyira helyre sikerült irányítani néhány gondolatomat, hogy mosolyogva jöttem el. Kellett volna egy előtte utána képet csinálni. Azóta is ilyen elképesztő eseményként gondolok erre a pár órára. Mostanában élegetem az életem több fenttel, mint az előző időszakban. Jobban vagyok. Jobban megvalósítok, többször választom magam és próbálok határt húzni. Csinálgatom a megbeszélt feladatokat, de emellett abban is biztos vagyok, hogy számíthatok rá, hogy elérhető. Sőt néha még néhány lépésemről is beszámolok neki amire büszke vagyok. Kellettek a vele való alkalmak, hogy ezeket meg tudjam lépni. Bátran merem ajánlani. Szívből.”

Bianka Bagó

Facebook

„Néhány éve már tudatosan járom az önismereti utat és hamara kiderült, megtapasztaltam, hogy korántsem könnyű vagy egyenes. Amikor az ember saját működésein dolgozik, nem mindig lát rá objektíven. Nem könnyű bizalmat szavazni valakinek egy önismereti folyamat soràn és mivel én nehezebben nyílok meg, ezért számomra ez különösen fontos volt. Nagy értéknek tartom, hogy vele ez teljesen biztonságban tudott megtörténni. Még nagyobb bizonyosságot adott számomra, hogy Andris megbízható, stabil, mély figyelemmel jelenlévő önismereti mentor és coach. Abszolút felelőséggel kíséri az embert a saját folyamatában. Mindig éppen annyit mutat és annyira tart tükröt, amennyire az adott helyzetben szükség van, hogy betudd fogadni. Néha ezek a valódi és mély felismerések nem könnyűek:), de megtartó közegben érkeznek meg. Számomra ez a biztonság, elfogadó jelenléte tette lehetővé az őszinteséget és a valódi mélységet a közös munkában. A vele való közös munka során őszinteség és bizalom alakult ki bennem. Szívből ajánlom mindenkinek, aki az önismeret folyamatába szeretne kezdeni vagy még csak érzi, hogy ideje lenne elindulni.”

Czibolya Máté

Facebook

„Vállalkozóként és aktív emberként könnyen megfeledkezek arról ,hogy néha meg kell állni. A döntések, a felelősség a folyamatos pörgés mellett ritkán jut idő arra, hogy valóban magammal foglalkozzak. Andris abban tudott segíteni, hogy le tudjak lassítani, és ez által megfelelően tudjam értékelni a sikereket vagy a kudarcokat. Megtanultam teret adni a mentális tisztulásnak és a belső fókusznak. A tudatos lassulás nem luxus, hanem egy fontos stratégiai szempont az önfejlesztésben Mindenkinek Bátran ajánlom!”

Máté Beke

Facebook

„Az egyéni folyamat során végig azt éreztem, hogy valódi jelenlét vesz körül. Nem akarták megmondani a ‘megoldást’, nem irányították a tapasztalásomat, hanem tisztelettel kísérték azt az utat, ami bennem bontakozott. Ez óriási biztonságot adott. Volt tér a csendnek, az érzéseknek, a bizonytalanságnak is – és közben végig tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Lehettem abban, ahol épp tartottam, siettetés nélkül. A kísérés finom, figyelmes és megtartó volt; olyan jelenlét, amire rá tudtam bízni magam. Számomra ez nem arról szólt, hogy valaki kívülről ‘megold’ valamit, hanem arról, hogy mellettem maradnak, amíg én megérkezem a saját felismeréseimhez. És ebben végig lehetett érezni a szakmai biztonságot és az emberi melegséget is. Hálásan köszönöm ezt neked, Andris! 🙏”

Balázs Takács

Facebook

„Az elmúlt években több kihívással küzdöttem pl.: munkahelyváltás, 3 gyermekes apává válás. Foglalkozok önismereti kérdéskörökkel is körülbelül 5 éve. Andrissal idén kezdtünk el dolgozni a vezetővé válás, valamint a bőség témakörével. Nekem sokat jelentett, hogy egy szerződéssel mentünk bele a közös munkába egy meghatározott kerettel, nem úgy mint más Coachoknál, akik maguknál akarnak esetleg tartani. Ehhez hozzásegített az is, hogy mind a két folyamatban jól láttam, hogy miként építi fel, melyik téma után mi következik. Ami viszont talán a legfontosabb ezekből az az, hogy használható tudást és eszközöket kaptam amiket ténylegesen be tudtam építeni a mindennapjaimba. Ha te, aki pedig most ezt a véleményt olvasva gondolkozol azon, hogy belevágj-e Andrissal a közös munkába, akkor emeld fel a telefont és beszélgess vele röviden. Biztos vagyok benne, hogy minden kétséged el fogja oszlatni és még pénzbe se kerül.”

Péter Dávid Simon

Facebook

„Andrist azért kerestem meg, mert régóta ismerem, és tudtam róla, hogy hitelesen, komolyan foglalkozik önfejlesztéssel és mások tréningelésével; pedig alapból nem szeretek ismerőshöz fordulni, könnyebb számomra idegennel megosztani mindent. Az életem az utóbbi időben több fronton is kisiklott, érzésre 180 fokot vett rossz irányba: visszatérő, bántó gondolatok gyötörtek, a dolgok nem arra tartottak, amerre szerettem volna, és nem voltak eszközeim, hogyan álljak talpra. Azt éreztem, „rosszul vagyok”, de nem tudtam, pontosan mi segíthet, és miért történik mindez bennem; biztonságos térre, átlátható keretekre, működő, hétköznapokba illeszthető megoldásokra volt szükségem, és arra, hogy valakinek őszintén elmondhassam, mi zajlik bennem—ezért kerestem meg őt. Már az első percektől emberi, biztonságos légkört teremtett: gyorsan ráérzett, milyen kommunikációs mód az, amelyben nyugodtan és őszintén tudok megnyílni—egyenes, de kíméletes; lényegre törő, mégsem tolakodó. Egy érdekes, önfeltérképező feladattal indítottunk, és fokozatosan raktuk össze, hogyan működöm valójában: mi az, ami már most jól dolgozik bennem, és mit érdemes más nézőpontból látnom. Nem erőltetett sablont, mindig azt a módszert vette elő, amelyre éppen szükségem volt. A találkozók ritmusa kényelmes és céltudatos volt: rövid „hogy vagy most” ráhangolódás, tiszta fókusz, egy-két célzott gyakorlat, majd a hétre apró, megvalósítható lépések. Közben a humora sokat oldott; természetes volt, hogy a komoly témák mellett beszéltünk meccsekről, hétköznapi sztorikról, az aznapi történéseimről is—ettől lett élhető és fenntartható a folyamat. Két dologban éreztem igazán másnak vele dolgozni: a szemléletében és a ráérzésében. Nála nincs „elromlottam” narratíva: megtanította, hogy minden érzésnek és gondolatnak van célja és motivációja, és ha ezt megértem, már nem önmagam ellen harcolok. Emellett pontosan eltalálta a tempót és a hangnemet: nem címkéz, nem akar „megjavítani”, hanem partnerként dolgozik velem, és a módszereit az én működésemhez igazítja. Széles eszköztárral dolgozik, mégis mindig egyszerűre húzza le a dolgokat, hogy azok tényleg csinálhatók és eredményesek legyenek. A folyamat legnagyobb hozadéka, hogy lett „térképem” a saját működésemhez: nevet és helyet kaptak a mintáim, hamarabb észreveszem, merre csúsznék félre, és van mivel visszatérni. A visszatérő, bántó gondolatok intenzitása és gyakorisága csökkent; nem tűntek el varázsütésre, de már nem sodornak el. Kaptam kézzelfogható, egyszerű eszközöket a mindennapokra, amelyeket a nehezebb napokon is elő tudok venni. Több lett az önismeretem és a cselekvőképesség-érzésem; lépésről lépésre valóban elindultam felfelé. Ha most gondolkodsz azon, hogy belevágj-e, adj magadnak egy esélyt: nem kell „készen” menned, és nem egyik napról a másikra rendeződik minden, de már az első néhány alkalom képes tisztább képet, megkönnyebbülést és konkrét kapaszkodókat adni. Andris mellett végig biztonságban éreztem magam: figyelmes, türelmes, gyakorlatias és közben emberi-én ezért ajánlom azoknak is, akik még csak most fontolgatják a lépést.”

Csanád Horváth

Facebook