Honnan tudod, hogy jó irány-e az önismereti mentorálás?

Az önismereti mentorálás nem mindenkinek való.

Na, ez remek kezdés egy olyan oldalon, ahol önismereti mentorálásra lehet jelentkezni.

De tényleg így gondolom.

Nem minden helyzetben ez a jó irány.

Ha akut krízisben vagy, ha sürgős pszichológiai, pszichiátriai vagy orvosi segítségre van szükséged, akkor nem egy mentorálási folyamat az első lépés.

Ezt fontos tisztán tartani.

De van egy másik helyzet is, ami sokkal kevésbé látványos.

Amikor működsz.

Kívülről nagyjából rendben vagy.

Dolgozol, intézed, viszed, megoldod.

Közben viszont belül van valami visszatérő feszültség.

Ugyanazok a kapcsolati helyzetek.

Ugyanaz a határtalanság.

Ugyanaz a megfelelés.

Ugyanaz a túlgondolás.

Ugyanaz a belső mondat, hogy "ezt már megint miért csinálom?".

Lehet, hogy már sokat gondolkodtál rajta.

Lehet, hogy olvastál.

Lehet, hogy voltál már coachingon, terápiában, csoportban, workshopon, vagy egyszerűen csak évek óta figyeled magad.

És mégis marad benned valami.

Egy érzés, hogy értem, de nem tudom élni.

Ilyenkor lehet jó irány az önismereti mentorálás.

Nem azért, mert itt majd valaki megmondja, mi a megfejtés.

Hanem mert lehet egy olyan közös tér, ahol nem csak fejben nézünk rá arra, ami történik, hanem lassabban, mélyebben, megtartottabban.

Ahol nem kell szerepet játszanod.

Ahol nem kell bizonyítanod, hogy elég tudatos vagy.

Ahol nem baj, ha még nem pontos a mondat.

Ahol lehet azzal kezdeni, hogy "nem tudom, csak érzem, hogy valami nem jó".

Ez sokszor bőven elég kezdésnek.

Az önismereti mentorálás akkor lehet jó irány, ha nem gyors receptet keresel.

Ha nem azt várod, hogy valaki kívülről megjavítson.

Ha van benned kíváncsiság arra, hogy mi működik benned a felszín alatt.

Ha szeretnéd érteni, de nem akarsz megállni a megértésnél.

Ha fontos, hogy a változás ne csak egy jó gondolat legyen, hanem valami, ami lassan a hétköznapokban is megjelenik.

És mikor nem biztos, hogy jó irány?

Ha most csak azt szeretnéd, hogy valaki gyorsan mondja meg, mit csinálj.

Ha nem akarsz ránézni a saját részedre.

Ha minden nehézségért kizárólag másokat teszel felelőssé.

Ha valójában nem közös munkát keresel, hanem felmentést.

Ez nem baj.

Csak akkor nem ez lesz a megfelelő forma.

Az első beszélgetésnek pont az a szerepe, hogy ezt ne egyedül kelljen eldöntened.

Nem kell előre biztosnak lenned.

Nem kell tudnod, hogy ez "neked való-e".

Elég, ha van benned egy kérdés.

Hogy lehet-e másképp.

Hogy miért ismétlődik ugyanaz.

Hogy hogyan lehetne nem csak érteni, hanem élni is azt, amit már régóta tudsz magadról.

Ezzel már el lehet indulni.